A Bóna család jászjákóhalmi eredetű. Bóna Zsigmond Ózdon született, szülei abban az időben Borsodnádasdon tanítottak. A család 1946-ban költözött Jászberénybe, majd 1953-ban Pomázra.

Zsigmond fiuk 1946-1949-ig a jászberényi gimnázium tanulója és itt kapott érettségi bizonyítványt. 1949-től az Állatorvosi Főiskola hallgatója, ahonnan a harmadik évben tanulmányi okok miatt kizárták, ezután fizikai munkásként, majd a pomázi állatorvos mellett felcserként dolgozott. 1956-ban őt választották meg Pomázon a nemzetőrség parancsnokává. Jórészt neki köszönhető, hogy Pomázon a forradalmi események alatt viszonylagos rend uralkodott és nem folyt vér.

November 4-e után a nemzetőrség által korábban lefoglalt fegyvereket és lőszereket a szentendrei katonai parancsnokság Bóna Zsigmond többszöri sürgetése ellenére sem szállította el, ezért azokat több társával együtt egy közeli homokbányában elrejtettek.

1956. december 28-án kérte visszavételét az Állatorvosi Főiskolára, azt 1957. január 14-i dátummal el is fogadták. Közben letartóztatták, így a visszavételi határozatot már csak a szülei tudták átvenni. A vád ellene: ellenforradalomban való részvétel és fegyverrejtegetés egy újabb ellenforradalom előkészítése céljából.

1957. február 11-én már mint visszavett állatorvostan hallgató állt a Fő utcai statáriális bíróság előtt. A bíróság kötél általi halálra ítélte és másnapfebruár 12-én hajnalban a Kozma utcai börtönben az ítéletet végrehajtották, felakasztották. Jeltelen sírját szülei sokáig keresték. Megtalálása után a budapesti Farkas réti temetőbe temették el, majd később onnan hozták át hamvait a jászberényi Fehértói temetőben levő családi kriptába.